A tánc
... S most folytatódik a történet, a táncoslábúakkal, a Tündérek Országában eltöltött hétről.
Az egyik kellemes, felhős nyári napon Liliom Kisasszony és a táncoslábú csapat MagOm falu KözŐsÉgi Házában táncoltak.
Tanítójuk-Fényhozó Nő-helyett, most a tanulók adtak táncfeladatokat társaiknak. Ezen feladatok - folyamatok, nagyon mély nyomot hagytak Liliom Kisasszonyban:
Elkezdődött a tánc. Szabadon mozdultak mind. Liliom épp egy társával érintőtáncot járt, majd egyik pillanatról a másikra, elillant mellőle. Ez egy erős, elhagyatottság érzetet hozott elő Liliomból. Potyogtak a könnyei, mint a záporeső. Kiállt a terem szélire, és törölte szemeit.
Egy kis idő elteltével ezt észlelte egy társa, és oda ment hozzá, megérintette, és mozdulataival segítette, hogy újra áramlásba kerüljön a lány.
Hamarosan tova tűnt az elhagyatottság érzése, s átvette helyét a derű, a játékosság-körtáncokat is jártak, közösen áramoltak.
A következő feladatban Lilith-vel táncolt együtt Liliom. Gyógyította Lilithet mozdulataival, támogató erőt adott neki, ami őt is lelkesítette, örült, hogy adhatott magából egy kis darabot.
Ezután Illangóval kapcsolódtak-Liliom férfias erőket mozdított meg magából, és lángoló tüze, biztonságot, egyensúlyt adó érintései elragadták Illangót, ki megengedte, és átadta magát az irányításnak, mely által teret kapott a lágy, női minőség benne.
Ezt követően egymaga, becsukott szemmel lépdelt Liliom, és varázsolt kezeivel. S egyszer csak a két keze közötti térben, egy fénygömb született - aranyszínű, áttetsző, növekedő gömb. Egyre nagyobb és nagyobb lett. Aztán két teljes gömbbé szakadt, egy ideig egymáson, egymás mellett gurultak, növekedtek, forogtak, majd újra eggyé olvadtak, s csak nagyobb és nagyobb lett a gömb. Végül már nem fért Liliom kezébe, a földön gomolygott, s akkora lett, hogy Liliom kisasszony bele lépett, és ebbe a csillogó, aranyló fénygömbben járta táncát. Nyugalom érzése járta át, s úgy érezte, hogy ezzel egy időben, mágnesként vonz magához valakit, vagy valamit. Így is lett. Ebbe a fénybe belépett Dorsan, az oltalmazó férfi. Megérintették egymást, majd lassan egymásba fonódtak. Ölelésükkor megállt az idő ... vagy inkább eltűnt. Lelkük összeért, egybe olvadt. A gömb pedig oltalmazón körbe ölelte őket. Abban a pillanatban minden értelmet nyert.
A Világ kerek, egész lett. Abban az ölelésben benne volt minden.
E pillanatokat követve, újabb pillanatok születtek, és újabb tapasztalások következtek. Liliom és Dorsan is áramoltak tovább a térben, a táncoslábú társakkal, s egy váratlan pillanatban, mikor lazán, békésen mozdult Liliom kisasszony, társai felemelték...
Megszűnt és egyben a teljes világ kitárult benne s körülötte, és kitárta lelkét a határtalan Mindenségre. Szerelemmel teljes szívvel repült, s engedte, hogy legyen úgy, ahogy lennie jó. Egyszerre adott és kapott.
Emelői oly' gondoskodóan és biztonságosan tartották, mint Földanyó gyermekeit, mikor hazaérkeznek. Liliom is úgy érezte. Megérkezett, ittHon van. Minden egész és jó.
Kedves olvasó! Igen, Te. 😊 Táncolj, dalolj, vezet a szíved ritmusa...!
