Liliom Kisasszonynak sok szeretettel teli barátja volt, akiket a hosszú útjai során ismert meg. Voltak akikkel kis titkait megosztotta, voltak akikkel jókat táncolt, s voltak akikkel segítették egymást a kapott feladataik során.

Egy napsütötte tavaszi reggelen Liliom Kisasszony és szívének Kincse, Teknős Úrfi, vándorútra indultak.

A Gyöngy várostól nem messze található Földanyó hegy kilátójához mentek fel, onnan pedig elindultak a sárga kereszttel kijelölt úton.Mentek, mentek mendegéltek a lejtős, pocsolyákkal tarkított itt-ott kavicsos, néhol csúszós úton. Hét ágra sütött a nap, és szívet melengető volt a tavasz illata, mit Liliom Kisasszony csak "zöld-illatnak" nevez.Az Úrfi által ismert útszakaszon megálltak egy régi várrom tetején, és megpihentek, ettek pár falatot, hogy kitartóbban haladjanak tovább.Mikor úgy érezték feltöltődtek, folytatták útjukat, és a várromról lefelé haladva építettek pár kőtornyot a kisebb-nagyobb kődarabokból, utána pedig mentek, mentek, mendegéltek.Egyszeriben három út nyílt előttük. A sárga kereszt jelzést sehol se találták. Balra és jobbra bicikli út volt, aszfalttal kiöntve, szembe velük pedig az erdő sűrűjébe vezetett a kijárt földút. Először elindultak balra, de hamarosan érezték, hogy nem ez volt a megfelelő döntés, így visszafordultak, és az elágazásnál az erdő irányába mentek.Nem volt már jel, nem volt ismerős Teknős Úrfinak se az út - pedig ő sűrűbben járt-kelt arrafelé - de mentek, mentek, mendegéltek tovább.A járáson frissen zöldellő fák mosolyogtak rájuk. Néha váltottak pár szót, majd csöndesen, az érzéseikre, az erdő hangjaira figyelve lépkedtek előre.Teknős Úrfi kicsit el kezdett aggódni, mikor nagyon ismeretlen lett számára az ösvény, főleg, mikor kerítés is feltűnt a fák mentén. Liliom Kisasszony mosolygott, mert érezte, hogy erre van dolguk, erre szép lesz.Egyik pillanatról a másikra, nagy zaj kerekedett az erdőből, és egy őz csapat vágtatott át előttük. Teknős Úrfi védelmezően fogta meg Liliom Kisasszonyt - mint egy igazi lovag.Bár a Kisasszony szíve hevesebben dobogott, de érezte, biztonságban van.Szép és izgalmas látvány volt számukra az őz csorda elhaladása.Továbbhaladva még egy őz párt is találtak a fák mellett, kik hallva lépteiket, beljebb mentek, a bozótok közé.

Mentek, mentek, mendegéltek, míg újra útkereszteződésre bukkantak. Itt is három ösvény volt. Balra biciklis aszfalt út, előre sűrű, keskeny és messzi földekre vezető járás, jobbra pedig ismeretlen, kellemes, napos útszakasz tárult eléjük. Teknős Úrfira hallgatva elindultak balra, de pár lépést megtéve újból visszafordultak és nekivágtak a jobboldali ösvénynek.

Mentek, mentek, mendegéltek, nem is sokat, de keveset, s egy tisztásra találtak.Ezen a tisztáson szépséges, különleges energiákkal rendelkező fák voltak. Jobbra tekintve három hosszú, magas Őrfák őrködtek, szembe pedig egy óriás Varázsfa állt.E Varázsfa felé közeledve Liliom Kisasszony levette színes topánkáját, s nagy tisztelettel és alázattal tette meg lépéseit a fa felé. Szívéig hatolt a fa energiája. Szerette volna az egész fát az óriási lombkoronájától a törzsén át a mély, terjedelmes gyökeréig átölelni. Mivel pici testével ezt nem tehette meg, így az egyik alacsonyabb, vastag ágára feküdt és azt ölelte becsukott szemmel, és elképzelte, hogy az egész fát ölében tartja. Felemelő érzés volt a Kisasszony számára.Eközben Teknős Úrfi óvatosságra intette Liliomot: - Vigyázz, nehogy letörjön a faág alattad!Liliom Kisasszony csak kuncogott egyet: - Alattam? Erős fa ez, sok mindent kibírt.- Igaz, csak már elég idős lehet, bármi megtörténhet... - válaszolt az Úrfi, s leült a fa tövébe.Egy kis idő elteltével Liliom Kisasszony lemászott a faágról és körbe lépkedte a fa törzsét. Ekkor megjegyezte: - Olyan ez a Varázsfa, mint Tündérszép Ilona fája. S Teknős Úrfi mellé érve egy szellő erőteljesebben kezdett el fújni, és a földön fekvő leveleket felkapta, spirál alakba táncoltatta balról jobbra haladva. Erre mindketten felfigyeltek és szívükben érezték, itt valami különleges, varázslatos dolog történik.Ezt követve megölelték egymást, és tovább indultak a járáson.Mentek, mentek, mendegéltek a kalandos útszakaszon, mely hol lefelé, hol fölfelé vezetett.Majd elértek egy egyenes, nyugalmat sugárzó útszakaszhoz, ahol megpillantottak egy forrást. Közelebb mentek hozzá, s meglátták a kiírást: "Ilona-kút".A Kisasszony egyből a Varázsfára gondolt, nem véletlenül jutott eszébe Tündérszép Ilona a fánál... Könnycseppek gyűltek a szemébe és átjárta valami érdekes érzés.A kútnál feltöltötték kulacsukat, s mint szokás, Liliom Kisasszony hajának pár szálát a forrásnak ajándékozta és megköszönte az éltető, finom vizet. S az utolsó útszakaszon tovább mentek.

Jártak a kisvasút sínjein, egymást támogatva, játszva, egymáson és magukon nevetgélve. Érezték, hogy ezt az utat örökké őrzik szívükben, és hogy ez több volt, mint egy kirándulás. Csodákkal találkoztak, és ezt közösen volt feladatuk megtenni.

Hazaérve megpihentek a hosszú utat követően. Ölelésükből áradt a Varázsfa által SzerEtettel ajándékozott SzerElem.

Két héttel később

A tavaszi meleg napokat felváltotta a téli, hideg havazás, és a Varázsfa széttört.Liliom Kisasszony és Teknős Úrfi azokban a napokban még erőteljesebben érezték a fa ajándékát. Gyógyítottak általa, hidak lettek az Égi és Földi Világ között.

****

A meséhez szeretettel ajánlom a következő írást:

https://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/vilagszep-tunder-ilona-osmagyar-legenda.html