CsillagFény

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy leány - úgy hívták: Liliom kisasszony - a Földkerekség legszebb városában, melynek neve Mag város. Itt járt-kelt, énekelt, táncolt, zenélt, és segítkezett az embereknek. Hosszú sötét barna haja volt és nagy kék gomb szemei ragyogtak a Nap fényében.

Szeretett esténként elmerengni a csillagos ég látványába.

Egyik kora téli este is ezt tette. A házikója ablakáról kitekintett a magas égre, mikor is arra lett figyelmes, hogy az egyik csillag fénye igencsak pislákol - ki-ki alszik. Tanakodott magában, hogy mitől lehet ez: Valaki ott fent a csillag előtt ugrál? Vagy a felhők takarják világát? Esetleg a belső fénye ingovány? ...

Addig - addig törte fejét, míg eszébe nem jutottak kedves barátai, kik lehet, tudják az okát - TélTündér (ki a téli napok rejtelmeit töviről-hegyire tudja) és FényManó (ki minden fénylő titok tudója).

Varázshangjaikkal hívta is azonnal őket, hogy mielőbb fény derüljön a rejtélyre.

Hipp-hopp meg is érkeztek barátai.

Örvendtek Liliom hívásának. Lelkesen kíváncsiskodtak, hogy hogy érzi magát a leányzó, hogy mennek dolgai. A kisasszony is kérdezősködött felőlük - beszélgettek picit -, aztán rátért az adott helyzet lényegére. Érezte, hogy ez nagyon fontos, hisz egy csillag csak úgy nem aludhat ki, az kihatással van az egész nagy kerek Világra.

TélTündért és FényManót se érintette váratlanul e felfedezés, ők is észlelték ezt a jelenséget, és már készültek utánajárni, mikor Liliom kisasszony hívta őket.

Így tanakodtak hárman is egy sort, aztán eldöntötték, hogy szó szerint utána járnak az oknak.

Így aztán fogták a kis batyujukat, és útnak indultak.

Először a Mag város, egy kis parkjába sétáltak el, a közepiben található aranyhalas tavacskához.

Ott találtál BékaÚrt:

- Ommm, mi járatban vagytok ommm?

- Kedves BékaÚr, az égen ki-ki alvó Csillag felől érdeklődnénk. Tudja-e, hogy miért nem fénylik teljes ragyogásában? - kérdezte FényManó.

- Jóóómagam nem tudoooom. Magamban keresem hangoooom, külső zajok nem hatnak magooomra.

Mivel itt nem jártak szerencsével, tovább állt a három barát.

Elmentek hát a dimbes-dombos erdőbe.

Bementek a sűrűjébe, fel a lejtős közepibe. Ott találtak egy barlangot, hol MedveMama tüsténkedett, épp a barlang előtt rakott rendet.

- Kedves MedveMama, tudna nekünk segíteni? - szólította meg TélTündér.

- Amiben csak tudok, segítek Kedvesek. - válaszolt az anyuka.

Elmondták neki, hogy mit láttak az égen, s kérdezték, hogy tudja-e az okát, miért nem világít teljes fényében a csillag.

- Sajnálom, ebben nem tudok segíteni. Egy pillanatra nekem is feltűnt dolgom közepette, de hírét nem hallottam okának... Talán a Mag város szélin lakó BölcsBoszi tud nektek segíteni.

- Köszönjük MedveMama, akkor elmegyünk hozzá, hátha megoldódik a talány. - válaszolt Liliom, és tovább mentek, a felderítő útjukon.

Kavicsos-köves út vezetett a boszihoz. Ugráltak egyik kőről a másikra, s egyszeriben a színes, kicsit kopott, girbe-gurba formájú kunyhóhoz érkeztek. Bekopogtak az ajtón.

Kedves tekintetű, hosszú ősz hajú, mosolygós nénike nyitott ajtót.

Liliom kisasszony szólt legelőbb.

- Szép estét kedves Nénje, a segítségét szeretnénk kérni. Tanácstalanok vagyunk egy ügyben, s MedveMama mondta, hogy talán BölcsBoszi néni tudja a választ a kérdésünkre.

- Gyertek be Lelkeim, hűvös szelek járnak, meséljétek el, mi járatban vagytok! Épp meggyes rétest sütöttem, egyetek belőle. Biztos megéheztetek az úton.

Hálásan elfogadták a finomságot, s rátértek a kérdésükre.

- Így esteledve felnéztünk az égre, s láttuk, hogy egy csillag pislákol. Tetszik-e tudni e csillag ragyogásának vesztéséről? - vázolta fel kérdésüket Liliom kisasszony.

- Láttam magam is ezt a történést az égbolton, s hogy hírt halljak, TengerKagylómba is belehallgattam. Üzenték, hogy van egy kislány Mag város szívében, ki nagyon szomorú, és hite kialvóban van. Az ő csillagja pislákol. Fényes Csillának hívják. - árulta el BölcsBoszi az okot - Örülök, hogy eljöttetek hozzám, bízom benne, tudtok segíteni e kislánynak!

- Köszönjük szépen a fontos tudnivalókat! Igen, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a Fény éljen. - válaszolták a barátok.

S hamarosan el is indultak Mag város szíve irányába.

Mentek, mentek, mendegéltek - egyre gyorsabb léptekkel, hogy mielőbb Csilla leányzóhoz érjenek.Ahogy közelítettek a város szívéhez, meghallottak egy síró kislány hangot. FényManó batyujából elővarázsolt távcsövet a hang irányába fordították, és meglátták a könnyeivel áztatott arcú kislányt és anyukáját, egy aranyszínű lámpafénnyel megvilágított, játszó szobában. A távcső hallásuk felerősítésére is alkalmas szerkentyű volt, így hallották, hogy miről beszélnek a szobában:- Drága Csillám, nagyon sajnálom, de most olyan idők járnak, mikor nem lehet táncolni az Művészeti Iskolában. Bezárták. Tudom, hogy hiányzik a mozgás, a barátaid - tánc által és a társaiddal való játék, nevetés tud igazán boldoggá tenni. Légy kérlek türelemmel. Bízunk benne, hogy hamarosan újra együtt lehettek! - mondta Csilla anyukája, és átölelte - No, megyek, elő készítem a vacsorát. A kedvencedet készítem, zöldséges melegszendvicset. -

Amint kiment az anyukája, a kislány megfogta a közelében lévő zenélő dobozt, és eldobta.

A szőnyegre esett, de így is repült egy-egy darabkája, mire meg is ijedt a lányka, és utána kapott.

- Hurrá... a táncos zenélő dobozomat is tönkretettem... nem lesz több tánc... - mondta a kislány, és az égi csillag egyre hosszabb ideig maradt láthatatlan.

A három barát egymásra tekintett, és elkezdtek gondolkodni, mit tegyenek, hogy tudják vissza adni a hitét? Álljanak elé, és mondják meg neki, hogy fontos a hite a Világnak? Vagy varázsoljanak a lakásukba egy táncszobát? Hm... egyik se hangzott igazán jó ötletnek.

Egyszer csak vissza tekintettek a szobába, és egyszerre mondták: - A zenélő doboz!!!!

Épp Csilla kiment a játszószobából, át az étkezőbe, ahol már várta a vacsora.

Így aztán kaptak az alkalmon, és TélTündér segítségével felrepültek a szoba ablakához, és a mellette lévő szellőző nyíláson FényManó be tudott mászni, és kinyitni az ablakot, így mindhárman bejutottak a szobába. Felvették a földről, a táncos zenélő dobozt és a szétszóródott darabkáit.

-Most pedig rakjuk össze! - mondta Liliom kisasszony, és nekiálltak a műveletnek.

Először a táncoló kezeit kellett visszaragasztani. Még jó, hogy Liliomnál volt a lehető legerősebb ragasztó, TélTündérnél pedig egy olyan varázskrém, mellyel az idős fák ágait szokta gyógyítani, így nyoma se maradt a törésnek.

Ezt követően a zenélő doboz irányító-csavarját kellett visszahelyezni.

Ám mielőtt ezt megtették volna, Liliom kisasszonynak eszébe jutott egy dal, amit a belsejében fellelhető hangszerkezetre fel is vettek - hogy ezután ezt a dalt hallgathassa a kislány.

FényManó csavarhúzójával vissza illesztették a zenedoboz minden alkatrészét, és behintették TélTündér fénylő-csillogó porával - ami által a hó szokott csillogni.Mire végeztek vele, Csilla már az ágyikójában álomba szenderült.

Óvatosan átsurrant FényManó a kis szobájába, és az éjjeli szekrényre helyezte a fénylő, táncos-zenélő dobozt. Eközben TélTündér és Liliom kisasszony óvatosan kimásztak a játék szoba ablakán, és átrepültek a kisszoba ablakához, várva FényManót, ki egy halk csengővel ébresztette fel a lánykát, majd hipp-hopp kimászott a szellőzőn, Liliomék mellé. Figyeltek, hallgatóztak, mi fog történni.

Fényes Csilla kinyitotta szemeit, párat pislogott, és csodálkozva vette kezébe a zenedobozt.

Megtekerte a doboz irányítóját, és megszólalt a dal:

"Éneklek Neked egy dalt.

Megtisztítja a Szíved.

Magos Égi Világba,

Visszaköt Téged.

Szeretetről szól,

Bölcsesség erejéről.

Megmutatja honnan jöttél,

Tisztán ragyogó Fényből.

Tisztán ragyogó Fény vagy!

Tisztán ragyogó Fény mag!

Tisztán ragyogó Fényed,

Minden lényre kiárad!"

(Németh Dóra Adél - Tisztán ragyogó fény vagy)

Csilla szíve ragyogni kezdett a dal hallatán, és tudta, hogy ez valami varázslat lehetett, hisz darabokban volt a kedvenc zenélője, miről szülei nem tudhattak - ők nem javíthatták meg.

Ezt végig gondolva, a hite újra éledt, és újra bízott abban, hogy hamarosan ismét elmehet táncolni társaival, együtt mókázhatnak, kacaghatnak.

A három barát az ablak sarkából, meghatódva figyelte a lányka örömét.

Felnéztek az Égre, és a csillag még fényesebben csillogott, világított, mint a halványodása előtt.

TélTündér, FényManó és Liliom kisasszony boldogan ölelték meg egymást, és hálával szívükben indultak el hazafelé - örültek, hogy segíthettek egy Fénylő Csillagnak, hogy képes legyen hinni, örülni, fényleni.

Otthonukban ők is nyugovóra tértek, miután még eldúdolták a zenélő doboz dalát.

Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepibe.